ARCOM A TÜKÖRBEN

– a rendező jegyzete az előadáshoz –

A huszadik századi Magyarország első fele, a „Nyugat”-osok nagy nemzedéke… „Kávéházi” költők, írók, művészek, őstehetségek garmada. Életigenlő vagy elutasító, élni tudó és nem tudó óriások, törékeny és érzékeny lelkek, kiemelkedő talentumok gyülekezete… Közülük az egyik legigazabb és legtörékenyebb „gyermek-ember” (Petőfi kifejezésével), annak minden velejárójával, szélsőségeivel, jó és rossz szokásait és életérzéseit egyként felvállaló őszinteségével, becsületességével, a világ által még nem elrontott morális érzékével Kosztolányi Dezső.

Nagyfokú műveltség, intelligencia, anyanyelvismeret és szeretet, szókincsgazdagság, irónia és önirónia, a mindent kipróbálni akaró és ki is próbáló, csak a valódi gyermekekre jellemző, mindig valós értékeket kereső, a „játékot” mindig komolyan vevő, hozzá társakat hívó vagy éppen magányos, önnön létére búsan tekintő „egyedüli példány”…

Az Arcom a tükörben c. irodalmi estén az ő írásai a tükördarabkák, amelyek a legigazabbul idézhetik meg különös, vibráló személyiségét.

„A játszótársunk mondd, akarsz-e lenni?”…