A vígjáték irodalom talán legjobb színműve. Chandebise, a köztiszteletben álló biztosítási igazgató, miután nem tudja otthon férfiúi kötelességét teljesíteni, felesége gyanakvása által bolhát tesz a fülbe... A férfi, ismeretlen rajongó hölgytől kap levelet: randevúra hívják egy kétes hírű szállodába. Chandebise egyszerre hűséges és kishitű: eldönti, hogy nem megy el, inkább a legjobb barátját küldi maga helyett. Csakhogy a névtelen levelet saját gyanakvó felesége írta, hogy lépre csalja. S a barát, a feleség következetes udvarlója. Egymás karjába futnak hát a hotelben, majd őrült spanyolok, boldogságot kereső partnerek, furcsábbnál furcsább emberek jönnek-mennek..., s a váratlan légyott rémálom lesz, pláne, amikor mégiscsak 
megjelenik Chandebise. Oltári kavarodás kerekedik, pláne, amikor kiderül, hogy a világon mindenkinek van egy, vagy akár több hasonmása is.

Pozsgai Zsolt rendező szerint egy rossz helyre tévedt levél, egy kétes eredetű amerikai nadrágtartó, egy váratlanul impotenssé váló férj, egy beszédhibás rokon, egy félőrült spanyol, egy alkoholista hasonmás, egy nagytermészetű fogadósasszony, egy speciális érdeklődésű félelmetes bonyodalmak okozója lehet. Szerelem, hűtlenség, látszat, csapda és félreértés. Ehhez jön még a megszámlálhatatlan ajtó és a forgó ágyak – a klasszikus francia bohózatíró klasszikus kellékei.

A rendező és dramaturg „kioldotta a féket” és engedte valódi ritmusában működni a szöveget, mely így a legváratlanabb helyzeteket idézi elő. És bár Párizsban játszódik a mű, ebben az előadásban játszódhatna bárhol, ahol emberek élnek, szeretnek, csalnak, hazudnak – majd mélyen, őszintén megbánnak mindent. Mindezt a komédia eszközeivel. Igazi, nyár esti szórakozás.