Georges Bizet halhatatlan operája ihlette a Bartók Táncszínház őszi bemutatóját. A mi történetünk azonban nem Sevillában játszódik a történelmi múltban, hanem Magyarországon a jelenben. Főhősünk egy lány: Kármen, aki szabadnak született és úgy is hal meg. „Hatalmas szemei voltak. Szépen íveltek, feketék. Tökéletes bőre olyan volt, mint a réz; az ajka kicsit erős, de szép vonalú, mely látni engedte fogait, amik oly fehérek voltak, mint a hámozott mandula. Szinte túl sok haja volt, fekete, ami kékben játszott, mint a holló szárnya. Meglepő, vad szépség volt, akit ki egyszer látott, soha nem felejtett el. De főként a tekintete... érzéki és vad tekintete...

Kétszer szúrtam meg. A második után némán esett össze. Még mindig látom a nagy szemeit, ahogyan rám néztek. Ahogy elhomályosultak és lecsukódtak.”

Táncolják: a Dunaújvárosi Bartók Táncszínház társulata

Koreográfus: Vári Bertalan