A Hosszú út az éjszakába O’Neill leginkább önéletrajzi ihletettségű színműve, szinte minden motívuma saját családjának történetét idézi. Olyannyira, hogy a szerző életében nem is engedélyezte a bemutatását, halála után viszont nagyon hamar világsiker lett, színpadon és filmen egyaránt.

A Nobel-díjas szerző darabja egy hosszú nap és egy boldogtalan család története. James Tyrone, az apa, jó nevű színész, aki az évek alatt feláldozta művészi karrierjét a stabil és könnyű keresetért cserébe. Jamie, a nagyobbik fiú, jobb híján szintén színész lett, céltalan életét a New York-i éjszakában pazarolja el. Edmund, a kisebbik fiú, író szeretne lenni, de valószínűleg súlyos beteg, és most a diagnózisra vár. Mary, az anya, nemrég jött vissza az elvonókúráról, ahol morfiumfüggőségét kezelték. Tyrone-ék reggel még kedélyesen ülnek a reggelizőasztalnál, és éjfélre életük ezer darabra hullik szét. Hogy ki a hibás mindezért? Ki tudja. És kié volt az első tévedés? Talán már nem is számít. Vagy mégis?

A Hosszú út az éjszakába a lappangó feszültségek mély emberismerettel megírt drámája, minden időben megrendítően mesél a családi boldogság és a megtartó szeretet szétfoszló illúziójáról.

"A fájdalom jelez valamit. Lehet tűrni, leplezni, csillapítani, de mindig van valami oka, amin lehet változtatni. De mi történik akkor, ha a fájdalmat megszüntetjük valamilyen szerrel? A szenvedés egy időre eltűnik, de szem elől tévesztjük a kiváltó okot is. Szertefoszlik a változtatni akarás is, aminek révén kapcsolatba kerülhetnénk önmagunkkal és másokkal, megszűnik az esély a kapcsolatra. O’Neill arról ír, hogy milyen megélni valakinek az elvesztését úgy, hogy az a valaki még él, fizikailag köztünk van. Arról ír, hogy milyen érzés, ha egy anya szorongását a családon belüli kapcsolatai sem képesek enyhíteni. Engem a Hosszú út az éjszakába c. darabból az érdekelt a leginkább, hogy milyen érzés megélni, ha a létezésünk nem tudja csillapítani annak a fájdalmát, aki miatt létezünk.” Szabó Máté rendező

Jordán Tamás a Hosszú út az éjszakába darabot jutalomjátéknak szánta a színház két meghatározó színészének. „Kiss Mari és Trokán Péter, a szombathelyi Weöres Sándor Színház két jelentős színésze, a nézők is imádják őket. Minden évben igyekszünk kiváló színpadi lehetőségeket biztosítani nekik, amelyekben folyamatosan bizonyítják tehetségüket, odaadásukat. Most a két nagy szerep egybevágott, én biztos vagyok benne, hogy brillírozni fognak a színpadon. A Hosszú út az éjszakába egy olyan klasszikus darab, amit időnként minden színház szívesen vesz elő. Az üzenete örökérvényű, mindig aktuális, a mai világgal is összerímel: az emberek nincsenek tisztában önmagukkal, elszúrják az életüket, nem tudnak támpontot adni sem saját maguk, sem a környezetük számára. A darab főhősei, szereplői ugyanolyan elesettek és megzavarodottak, mint mi magunk.”