A darab a 80-as évek Romániájában egy árvaházakban felnövő útját és identitását kereső lány igaz története.

Bernadett, aki Irén és Judit lenne ha lehetne és  Csipesz a darab másik szereplője „ egy angyal, mert Bernadett is egy angyal” Olyanok, akiket nem angyalként látunk a világban, hanem, kényelmetlen jelenlétként, akik élesen metszett tükröt tartanak elénk. és a lelkiismeretünkre apellálva felelőssé tesznek bennünket embertársaink sorsának befolyásolásában, megértésében és elfogadásában.

A Sohaországa igenis létezik bevallva vagy bevallatlanul mindannyiunk életében.

A kővé változtatás egy olyan rituálé vagy játék, amely véresen komoly és Bernadett életben maradásának egyedüli feltétele. Nincs aki ne hordozna magával köveket, azaz tetteket, arcokat, mondatokat, bántásokat amelyeket ő idézett elő és olyanokat is melyeket neki adtak.

 Miközben azt hisszük egyedül vagyunk a világban, mindenkinek meg van a saját Csipesze aki vigyáz rá és aki nagy kegyetlenséggel képes odakergetni a tükör elé, hogy igenis nézzen szembe magával. Ez a kegyetlen játék a szeretetnek az az oldala amikor úgy szeretem a másikat, hogy képes vagyok őt belehajtani egy nehéz harcba amit az önmaga elfogadása jelent.

„Embereket ölünk meg, gyermekeket tehetünk tönkre és a társadalom úgy van berendezve, hogy ezeket az eseteket anonimizáljuk.. Én azt szerettem volna, ha ez nem marad anonim, hanem mint a görög tragédiákban neve lesz mindennek. Derűs és tragikus kompoziók módján, a történet horizontján túli összefüggés feltárására vesznek rá- hihetetlen öniróniával - a színház mindig szelíd eszközeivel” (szerző).

Sata Árpád rendező