Miskolci Szimfonikus Zenekar

Farkas Gábor – zongora
Vezényel: Antal Mátyás

Wolfgang Amadeus Mozart („Haffner”) ragadványnevet viselő D-dúr szimfóniája (K. 385), eredeti formájában még mint ünnepi alkalomra szánt szerenádmuzsika, a salzburgi Haffner család számára keletkezett 1782 nyarán. (Évekkel korábban ugyanennek a családnak a felkérésére írta meg nagyszabású „Haffner”-szerenádját is a komponista.) A „Haffner” szimfónia végleges formájában is sokat megőrzött eredeti szerenádjellegéből, tekintélyes létszámú fúvóskara, tételeinek ünnepi pompája révén. Mostani előadása épp ezért ideális nyáresti élményt kínál a klasszikus zene szerelmeseinek. Robert Schumann egyetlen befejezett, a-moll hangnemű zongoraversenye két fázisban készült el: a kezdőtétel még Fantázia zongorára és zenekarra címmel látott napvilágot 1841-ben, amelyet négy esztendőre rá második tétellel, valamint fináléval egészített ki a zeneszerző. A bemutatón neje, a kor egyik meghatározó zongoraművésze, Clara Schumann ült a szólóhangszernél, s a poétikus darab egészében véve neki szánt vallomásként értelmezhető – ahogyan azt a komponista számos további alkotásáról ugyanúgy elmondhatjuk. És mi is lehetett volna személyesebb, közvetlenebb formájú a zenei hangokba „kódolt” vallomásnál? Clara (olaszosan: „Chiara”) nevének „zenei” betűiből (C-h-a-a: azonos nevű hangok) formálta meg Schumann az Zongoraverseny finom ívű alapgondolatát, a 4. ütemtől kibontakozó főtéma élén.