Spiró 1995-ben írta darabját Árpádházi királyaink sorsáról, a történelmi modellek ismétlődéséről, röghözkötöttségünkről, a kitörés reménytelenségéről, egy olyan világról, melyben a félelem és az agresszió egymást élteti. A küzdelem folyamatos, jutalom nincs, a pillanatnyi győzelemért azonnal hatalmas árat kell fizetni. Az ártatlanok áldozatok. A bűnösök is bűnhődnek, de „igazságot” senki sem szolgáltat.

A darab kanavászként, kottaként szolgál, és kulisszáktól mentesen, szabadon szólal meg. A monumentális képek, hangokra bontva: többszólamú akusztikus kórusokat ellenpontozó dübörgő rockszámok: dobpergés és szólók közepette jelennek meg a nézők képzeletében. A dráma kulcsa az élvezetes dúsgazdag nyelvezet és a könyörtelen logika.

100 percben, egy felvonásban