Művészasztal Cserna-Szabó Andrással
„olykor előveszem a hegedűmet, és muzsikálok rajta valamit, énekelek hozzá néhány strófát a Sándorról meg a legjobb cimborájáról, a Veszelka Imréről, akik sebesen lovagolnak a végestelen pusztán, és igazságot tesznek a tanyavilágban”






