Paulinyi Tamás - Perjés János: A fiú a tükörből, avagy rekviem a gyerekkorért - igaz történet alapján
Dráma
Paulinyi Tamás: Bólébál c. Irodalmi díjas regényének színpadi változata

Játék az elvesztett gyermekkorért, a családi összetartozásért a függőségek világában, az erőszak ellen.

A tragikomikus, fénnyel és sötéttel egy időben játszó, egyszerre spirituális és realista történet hitet tanít a reménytelenségben és a céltalanságban, hitet abban, hogy minden túlélhető és megszerethető.
Egy családi pokol sírós-nevettetős bemutatása, filmszerű epizódokkal, melyek végén talán a néző is választ kap a kérdésre: "van olyan gyerek, aki minden nyomorúságot túlél?"

Szinte naponta hallunk híradást családon belüli fizikai vagy verbális erőszakról. Ezen belül is a gyermekek ellen elkövetett cselekedetek száma riasztó. Sajnos a társadalom jelenleg szinte tehetetlen, így a kevés kivételtől eltekintve az esetek nem látnak napvilágot, a sértettek pedig őrzik a családi titkokat. Sokan (főleg vidéken) nincsenek is tudatában annak, hogy családon belüli erőszak áldozatai.

A darab önéletrajzi ihletésű mű, aminek erejét a tragikomikus élethelyzetek panaszos-beletörődős, sírós-nevettetős bemutatása adja. A kisgyerekből felnőtté érő főszereplő sorsa szinte tipikus. Hogyan válnak el a szülők és marad mégis egy lakásban a család, hogyan válik az anya alkoholistává, hogyan próbálja a fiú menteni a veszekedéseket, a verekedéseket, s mindezt titkolni a külvilág elől. A bizarr fordulók közben nagyobb, közös múltunk is megelevenedik. A politikától mentesen, mégis ismerős realizmussal élhetjük át a hatvanas, hetvenes évek hangulatát. A színpadi játék megoldása különös, egy monológ – két hangra. A mostani Író (Perjés János játssza) megérkezik ősei üres vidéki házába, azzal a szándékkal, hogy felelevenítve emlékeit, leszámoljon múltja és lelke „démonaival”. Felidéződik gyermekkora, önálló életre kel mindenkori saját maga, így újból átéli a katartikus élményeket. A mindenkori Tamás (akit Makranczi Zalán alakít) és a visszaemlékező mostani Író végig járja a gyermekkortól az utat újra, „teli lommal, teli emlékkel, teli halottal”. Közös játékukban megelevenednek a történet szereplői: a Nagymama, az Anya, az Apa, sőt még a kutya is. A darab hitet adhat a hasonló cipőkben járóknak, hogy minden túlélhető és megszerethető.

A „Most múlik pontosan” című Quimby dal a szerző, Kiss Tibor engedélyével hangzik el.