Mindnyájan függők vagyunk. Kinek-kinek más és más függőségének tárgya: társ, pénz, információ, kütyük, szex, nikotin, adrenalin, munka, alkohol, drogok... hosszan lehetne sorolni. Ez a darab a pusztító függőségről szól. A szerző Szücs Zoltán maga is végigjárta ennek poklát. Pécs mellett több rehabilitációs intézmény is működik, melyek mint valami zarándokhelyek újra és újra megtelnek eltévedt emberekkel, akik arra szánták el magukat, hogy változtassanak életükön, és kitörjenek a gyilkos szerek rabságából. Sokaknak sikerül. Sokak örökre elvesznek. Ez a színdarab nem róluk szól. Hanem rólunk, mindnyájunkról, akik nem találjuk magunkat, nem ismerjük fel saját szabadságunkat, és a szabad akarat erejét. Mindnyájan függők vagyunk. Sírjunk és röhögjünk magunkon ezen az estén. Aztán majd csak lesz valahogy…

Hiteles szürreális mese a függőség gyomrában. A minket elnyelő tehetetlenségünk, úttalanságunk és reményeink kereszttüzében zajló emberi kalandról. Az életről innen. Kiss Tibor, Quimby