1 óra szünet nélkül

Fizikai színházi kísérlet Matei Vișniec - És a csellóval mi legyen? című egyfelvonásosa alapján.

Mint minden jó európai dráma, ez is az emberi lét kérdéseit feszegeti. Az előadás szereplői saját életüktől menekülő egyszerű, hétköznapi emberek. A víz az élet keletkezésének közege, mindennek a kezdete és éltetője. Figuráink ettől az őserőtől menekülve rekednek meg egy folyósón, egy váróteremben, ami az élet és az elmúlás közötti stációt jelképezi. A
váróteremben folyamatosan játszik egy csellista, az ott töltött idő alatt a szereplőink ebbe a monotonitásba őrülnek bele. De mit is jelent számukra ez az „őrület”? Tényleg pszichopata állatokká válnak, vagy megmutatkozik az ember igazi tiszta lelke? Esetleg mindkettő egyszerre? Maszkok mögé bújt emberek vagyunk, akik nem mérik fel az idő múlását, s ha valami csoda folytán ezt tetten érjük, akkor az őszinte pillanat helyett, megpróbáljuk kiiktatni életünkből az idő múlását. A halált. Lehetetlen! Nem látunk bele, nem tudjuk megfogni, nem tudjuk kezelni, és ez a mi
legnagyobb félelmünk…

Szereplők: 
Bezsán Noémi 
Dabóczi Dávid 
Ruszuly Ervin 
Zágoni Előd
 

Zene: Bach, Reger, Händel 

Díszlet és jelmez: Bajkó Blanka-Alíz 
Dramaturg: Czvikker Katalin 
Zenei munkatárs: Zágoni Előd

Rendező-koreográfus: Györfi Csaba