Richard Strauss Rózsalovag-nosztalgiadarabját, az Arabellát világbemutatója után szinte azonnal műsorára vette idehaza is az Operaház, ám csak egyetlen sorozatban játszotta 1934 végétől. A 2012 tavaszi felújítás „felújítása” következik most el, a legendás díszlettervező, Csikós Attila utolsó Andrássy úti opera-enteriőrjének és Velich Rita jelmezeinek megtartásával, a Bereményi-rendezés felfrissítésével.
A műnek valójában semmi köze A rózsalovaghoz, legfeljebb a helyszín, Bécs és a császárváros híres báli hagyománya azonos. A történet sem elégikus lemondásról, az élet eliramlásáról szól, sokkal inkább a vigaszról. Arról, hogy mégis lehet rendelt párja az embernek, akire érdemes várni, s hogy összesimogatja azokat a szerelem, akik bár nem egy tőről fakadnak, érdemesek egymásra. Strauss konverzációs stílusának legszebb hangzó szigeteit komponálta az Igazira várakozó polgárlány történetéhez, és hozzárendelt egy kirobbanó délszláv férfit, aki az operairodalom egyetlen medvetámadásában is érintett.
A Strauss-opuszt, amely a német mesternek örök librettistájával, Hofmannstahllal utolsó közös munkája, Gábor Sylvie újítja fel.

ALKOTÓK