A Radnóti Színház 13 év után felújítja és újra műsorra tűzi Bálint András Arany János estjét. Az előadás azt az Arany Jánost idézi meg, aki ifjúkori barátot hiányol, a figyelmes szerkesztőt, a kislányát gyászolót, Az ember tragédiája dramaturgját, a Szent István-rend lovagkeresztjét visszautasítót, majd elfogadót, a test nyavalyáira panaszkodót, a Margitszigeten bolyongót, az Őszikék mesterét, az ironikus, bölcs embert. Bálint András a műfajok sokszínűségével – versek, balladák, naplójegyzetek, levélrészletek, szerkesztői megjegyzések bemutatásával – egy másféle, gazdagabb Arany-képet tár elénk, mint amit eddig ismerhettünk.

„Aranyt nehezebb megközelíteni – Bálint András szerint, mert – szemérmes, saját magáról alig vall. Szalonta – Nagykőrös – Pest akkori világa igencsak távol áll a mai kortól. A nyelv végül is másfél száz éves. Ám ahogy belemélyedtem az anyagba, egyre ismerősebbnek tűnt. Ironikusan józan, keserűen öngúnyos. Rendületlenül és mindvégig hisz a költészet erejében, abban, hogy romló világunkban nincs fontosabb, mint a pontosan fogalmazott emberi szó. A nyelv. A magyar nyelv. Ezért választottam Arany Jánost.”