Arthur Miller darabja a 20. század egyik legjelentősebb drámája, mely napjaink egyik legfontosabb kérdését tárja elénk: életnek lehet-e nevezni a napi pénzhajhászásban való megöregedést? Az idős utazóügynök, Willy Loman szimbólummá lett „kisember” figurája egy életen át hajszolja sikertelenül a pénzt, az elismerést, a nagy amerikai álmot. Tudja, ha nincs pénze, pozíciója, akkor egy senki. Nem becsüli többé a szomszédja, a főnöke, sőt a saját fiai se. „Aki csődöt mond az üzleti életben, az csődöt mond a társadalomban és annak nincs többé joga az élethez” – mondja Arthur Miller a mű születésének évében, 1949-ben, Amerikában.

Öregedő, sikertelen emberekből nálunk sincs hiány. Itt és most sokan, s talán egyre többen élnek úgy – reménytelenül, a holnap bizonytalanságának kiszolgáltatottan –, mint Willy Loman, az amerikai ügynök.

A darab magyarországi ősbemutatója 1959-ben volt a Nemzeti Színházban, Tímár József legendás alakításának a Nemzeti Színház előtti szobor állít emléket. Számtalan bemutatót ért meg azóta Az ügynök halála legnagyobb rendezőink és olyan színészeink jutalomjátékaként, mint Szilágyi Tibor, Bodrogi Gyula, Jordán Tamás. A miskolci közönség a Nemzet Színésze, a Kossuth-díjas Haumann Péter (a budapesti Katona József Színház tagja) alakításában láthatja a kisember-ügynök örök figuráját.