A hároméves Oskar úgy dönt, hogy nem akar felnőni, nem illeszkedik be a felnőttek világába. Miközben belül fejlődik, érik tovább, a teste megmarad gyereknek.

Ez a különös fiú Danzigban születik, Lengyelország és Németország határán, a ’20-as években, egy német apa és egy kasub anya gyermekeként. Minden adott lenne egy kiszámítható polgári élethez; de ő a családi fűszerüzlet helyett a bádogdobot választja. Számára ez az önkifejezés egyetlen formája. Oskar lázadásával párhuzamosan felsejlenek a náci gyűlések, az egyre feszülő ellentét a lengyelek és a németek között, a kristályéjszaka, Lengyelország lerohanása és mindaz, ami ezt követte.

Oskar kívülállása, passzivitása áldozatokat követel, de látszólagos gyereksége miatt nem lehet őt elítélni. Meddig lehet észrevétlennek, gyereknek maradni? Vagy eljön az a pillanat, amikor elkerülhetetlenül felelősséget kell vállalnunk a tetteinkért és fel kell nőnünk?