Csak szemet kellene hunynia, a trónt is megkapná előbb-utóbb. Az apját már úgysem támaszthatja fel. Erkölcs, ugyan már! Illékony, talán nem is létező fogalom. Ezért felforgatni a dán királyi udvar életét, lemondani jólétről, kényelemről, szerelemről? Dánia nem börtön, csak ha annak látjuk.

És mégsem nyugszik. Mert a fájdalom elveszi az ember cselekvőképességét, az igazságtalanság tudata pedig megmérgezi az álmait. Nem maradhat megtorlatlanul az, ami az időt kizökkentette.
A hamleti probléma – az igazság és a büntetés viszonya – korunk egyik megkerülhetetlen alapkérdése. Mi a teendő a bűnössel, „ki bűnét bánni képtelen?”