„Messze északon, ahol mindent hó és jég borít, és annyira hideg van, hogy egy szempillantás alatt megfagy még a tűz is, ott élt káprázatos jégbirodalma közepén a Hókirálynő. De nem csak a birodalma volt jégből, hanem a szíve is. És volt neki egy tükre. Ez a tükör a legszebb zöldellő mezőt is főtt spenótnak mutatta, a legjobb embereket fertelmes arcúnak, s akinek csak egy szeplőcske aranylott az arcán, az is ragyásképűnek látszódott benne.”

Andersen klasszikus meséjében egy tükörszilánk fúródik Kay szemébe, így a kisfiú egy csapásra elfelejti korábbi életét és legjobb barátját, Gerdát. Északra megy a Hókirálynővel, a káprázatos jégpalotába, ahol nincs szeretet, nincs barátság, csak hideg tökéletesség. Gerda azonban utána indul, hogy kiszabadítsa. Útja egy különös országon, egy rablótanyán és végtelen hómezőkön vezet keresztül, míg megérkezik az örök tél birodalmába… De fel tudja-e olvasztani egy kislány állhatatos szeretete Kay jéggé fagyott szívét? Elhozhatja-e egyetlen virágzó rózsa a tavaszt?

Fotó: Éder Vera