Rendhagyó vállalkozásnak számít a darab, hiszen műfaji meghatározása zenés családi revü és valóban egy keserédes, friss humorú, szórakoztató, nosztalgikus alkotást sikerült létrehoznia a szerzőnek, annak ellenére, hogy a magyar történelem sötét és keserves, kilátástalan és borzalmas korszakáról beszél. A darab egyik leleménye, hogy kisgyerekszemmel mutatja be azokat az eseményeket, melyek egy nép és egy család életét befolyásolták, ahol egy más után sorjáznak a valódi világrengető fordulópontok a kisemberi lét banális sorsfordulóival. A Csaó bambínó főszereplői a vérzivataros, reménnyel és csalódással, árulással és helytállással terhes ötvenes évek, egy bizarr alakokból álló rendhagyóan „átlagos” magyar család és a korszak legnagyobb külföldi és hazai slágerei.

Egyszerre zajlanak a forradalmi események és a gyermeki lét mindennapos drámái, a lakás legfurább zugaiból Marx, Engels és Lenin bukkan fel és persze az igazi tétje annak van sikerül-e megszerezni az áhított lányt. Persze mindeközben fülbemászó dallamok hangzanak fel, például Pancsoló kislány, Reszket a hold a tó vizén, Bongó cha-cha-cha, Marína, Járom az utam, Melodie d’amour, Megáll az idő és kiderül egy nemzet sorsa vagy egy ember élete egyaránt bizony vadul hömpölygő különös karnevál. Elágazások és ösvények, hullámok és örvények az álarcok rengetegében.