Történelem, élettörténet és fikció hármasságára épül Apáti Miklós darabja. Az egykor ünnepelt színész-énekesnő élete és beteg teste roncsain vonszolódva próbálja felidézni azt, mi is történt vele, és mi nem történt, aminek megtörténnie kellett volna. Férfiak jelennek meg a múltjából, a szerelme-szeretője, a mindig elegáns, idősödve is sármos Ujszászy tábornok; a pitiáner, hazudozós Fenyves, Karády hajdani impresszáriója, a darab idejében ügynök; erőszakos felfedezője és kihasználója, Egyed Zoltán – aki valójában egy senki; valamint részeges, nemtörődöm apja, akinek a hiánya sodorta feltehetőleg a fiatal lányt a lélek sötét szakadékaiba és a siker vakító reflektorai közé. Múlt és jelen, valóság és képzelet, emberi esendőség és mázától lefosztott legenda keveredik össze és bontakozik ki egymásból a színpadon, ahol nem csak egy embernek élete, de a méltósága megtartásának az esélye is a tét.