Áldozat nélkül fel lehet-e építeni bármit is? De ha nem, akkor mit ér az az építmény, ami csak mások feláldozása által épül meg? A kérdésekre kérdésekkel felel Szörényi és Bródy rockoperája Bozsik Yvette rendezésében: milyen lesz az a vár, melyet csak emberáldozattal lehet fölépíteni? Átok, vagy áldás lebeg fölötte?

 „… Nevetett azzal a kislány-nevetéssel, hogy: ti bolondok. Aztán nevetett még, de már komolyabban, ijedtebben, s a szeme sarkából rám villant a tekintete, hogy vele nevetek-e én is. De nem nevettem, a követ meg a mohát néztem magam előtt. S akkor abbahagyta a nevetést, s tudtam, hogy most ő is csak néz, meg a többiek is, hallgatagon, de az eltelt hat napra gondoltak, meg a szellemre, ami a falat dönti, meg a véka aranyra, meg arra, hogy hálistennek nem az ő feleségük... s akkorra már Anna úgy nézett mindannyiunkat, mint gyilkosokat. S azok is voltunk már, nem egyebek.

Aztán nekiláttunk, és raktuk a követ -- a hangját se hallatta, a szavát se, de sütöttem le a fejem közben, hogy a szemével ne találkozzam, s láttam, hogy ezt teszi a többi is, hogy ne kelljen ránézni. Beszélni meg nem lehetett, csak Boldizsár mert, az ördög, a pokolfajzat, s a szavára úgy rezzentünk mindig össze, mintha a templomban káromkodna valaki. -- Hé, ide még egy kanál habarcsot, Máté -- s tudtam, hogy az Anna válla körül rakják már. -- Így ni --
mondta Boldizsár. Ördög volt, sátánfajzat volt, mert nem omlott a fal, állt keményen, peckesen, reggelre is meg másnap reggelre is, és egyre
magosodott. Volt, aki belülről támogassa…”

(Részlet Sarkadi Imre novellájából)