A fanyar humorú darab az „özönvíz előtti” Pesten játszódik. Tóth Manci, a primadonnaálmokat szövögető kis varrónő a városligetben, egy hatalmas lila akác alatt ismeri és szereti meg Csacsinszky Pált, a szegény, de nagyreményű költőt. Pali egy másik nőt vár, az igazi nagy szerelmi kalandot, egy férjezett úrinőt, és közben, unalmában, izgalmában évődni kezd Mancival. Csacsinszky Pali a boldogságot, az eszményi nőt keresi – ajzottan, naivan. A boldogságot keresi, és csacsi módon nem veszi észre, hogy az ott hever a lába előtt. Ám mire felvenné, a boldogság már el is illant, és vele együtt az ifjúság is.

A történet egy letűnt kor emlékét idézi, amikor még divat volt a Ligetben ismerkedni, amikor a férfiak esténként a kaszinóba jártak mulatni, s a kis táncosnők álma az volt, hogy ott egy grófot fogjanak maguknak. Olyan édes-bús, könnyfakasztóan nevetős, megható mese, ahol a végül beteljesült szerelem hosszú és fájdalmas haldoklás nélkül zuhan sírjába. Ez a szerelmi történet rendelkezik mindazzal, amiért szerelmi történeteket annyira vágyunk nézni a színpadon: szerelmi három-, sőt négyszög, rafinált harc a férfi szerelméért, ügyetlen harc a nő szerelméért, nagy találkozások és nagy elválások, sok könny és még több nevetés, a csodás pesti nyelv utánozhatatlan humora és édessége, fiatalság és Liget és szépség és tánc és virágok és még mennyi minden!

A Lila ákác majd százéves története sok könnyet és még több kacagást ígér – és szembesülést fiatalkori önmagunkkal.