„A csajoké a terep”

A barátság fontos dolog; akkor is, ha az ember férjnél van, hát még, ha válik! Milyen jó is, ha van egy barátnő, aki összeszed bennünket, amíg összeszedjük magunkat, akire főzhetünk, akinek átrendezhetjük a lakását – még ha nem is éhes, és egyenesen rühelli a rendet. Vagyis a barátság arra is jó, hogy megtudjuk, hogy néha egyáltalán nem lehet minket elviselni… és nem is biztos, hogy mindenben a férfiak a hibásak… Akár röhögni is lehetne azon, hogy egyikünk sem könnyű eset…

A klasszikus darabról van szó, amelyet Jack Lemmon és Walter Matthau alakításával zárhattunk a szívünkbe. A szerző csavart a történeten és megalkotta a női változatot. Főhősei (Olive – Fésűs Nelly, Florence – Zorgel Enikő) semmiben sem egyeznek, mindenen összekapnak, mégis egymásra vannak utalva: igazi barátnők. Megpróbálnak kilépni az elfuserálódott élet mindennapos szürkeségéből: a két nő a házban lakó, vacsorameghívásuknak eleget tevő, jóképű spanyol testvérpárral (Mészáros Árpád Zsolt, Pál Tamás) vigasztalódik...

Nemre és korra való tekintet nélkül, mindannyian magunkra ismerhetünk ebben a fergeteges vígjátékban, amely briliáns szellemességével és mindannyiunk számára ismerős, bohózatba illő konfliktusaival méltó párja az eredeti verziónak.