„Azt a szót, hogy vak, messzemenően nem tudom kimondani. De ha a "vak"-ot annak értelmeznék, ami, annak, hogy nem lát, ennyi, ha e mögött nem lenne több, akkor nyugodtan lehetne használni. Azért van bajom a „vak” szó használatával, mert valami még társul mellé. Egy kisebbrendűségi, egy alacsonyabbrendűségi érzés, esetleg sajnálat. Egyszóval olyanokat hoz magával a szó, amiket nem tartalmaz. Ez a baj. A vakság az egy állapot. Az az állapot, amikor a két szemünkkel nem látunk. Nem az, hogy lelki fogyatékos, vagy értelmi fogyatékos, vagy lelki vak.
Persze a látók sem kapják meg azt a segítséget, hogy tudják, mit jelent az, hogy valaki vak. Ahhoz, hogy egy vakkal valóban bánni tudjanak, vagy egyáltalán érintkezni vele, ahogyan az normális, ahhoz valamit meg kellene tanulniuk…”

 

Az előadás szövegkönyve gyengénlátó és látássérült emberek beszámolói, valamint az alkotók írásai alapján készült.

Az előadást, a középiskolás korosztálynak, 14 éves kortól ajánljuk!

Az előadás időtartama: 1h+ kb. 1h beszélgetés.

Az előadást terveink szerint minden olyan középiskolában játszanánk, ahol a pedagógusok és a diákok kellő nyitottsággal rendelkeznek ahhoz, hogy a fogyatékkal élő embertársaink esélyegyenlőségi problémáiról, és a társadalom felelősségéről egy nyílt szakmai és emberi párbeszédhez megfelelő teret tudnak nyújtani.

Emellett az előadás, egy állandó helyszínen is megtekinthető Budapesten a Kolibri Színház Pincéjében, ahol a partner iskolák vezetői valamint a diák-és a felnőtt közönség egyaránt megtekinthető.

Az előadáshoz terveink szerint egy beszélgetés is hozzátartozik a diákokkal és Kroll Judit, látássérült barátunkkal, aki segítségünkre volt az előadás létrehozásában is.