Nincs is szebb, mint a hatalom mindent megrontó erejéről írni, aztán fogócskázni a cenzúrával. Victor Hugo 1832-ben írott, A király mulat című drámája alaposan nekiment a kora politikai rendszerének – főszereplője, a púpos Triboulet ugyanis valódi figura, XII. Lajos és I. Ferenc udvari bolondja volt. Ennek megfelelően egy miniszteri rendelet jó ötven évre tilalmi listára helyezte a darabot. Még bőven tiltott volt tehát, amikor 1851-ben Verdi elhatározta, hogy operát ír belőle. Velence katonai kormányzója gyalázatosnak találta egy szexmániás, embertelen uralkodó, egy bérgyilkos, egy prostituált és egy visszataszító, torz udvari bolond szerepeltetését – és az operát előre betiltotta. Hogy egy kétszeresen betiltott történetből mégis megszülethetett a mű, az Verdi kompromisszumkészségének volt köszönhető. A direkt politikai utalásoktól megvált (Triboulet-ból Rigoletto lett, a léha királyból mantuai herceg), de a történet kormányzó által kifogásolt erkölcsi vonatkozásaiból nem engedett. S ez a Rigolettot Verdi legsötétebb, leghátborzongatóbb és leggyönyörűbb operájává tette.