Amerika a jövő országa, Amerika az ígéret földje, Amerika a lehetőségek hazája, egy tündérmese, főleg a 20. század eleji magyar nincstelenség felől nézve. A magyarországi szegénylegények, zsellérek, napszámosok, cselédek százezrei hagyták el a hazát az itthoni gondok enyhítésére, a könnyebb jövő reményében. Fiumében mondtak búcsút Európának, s többhetes utazás után Ellis Islanden találkoztak először a meseországgal, ahol azonnal hunkyk lettek, „izompacsirták”, és nyelvtudás híján a legkeményebb munkákra osztották be őket. Hitték, hogy hazatérnek, földet, házat vesznek majd a kint keresett pénzből, de a kivándorlóknak csak negyede tért vissza Magyarországra. Róluk szól most a tánc, a tántorgókról, róluk, a bátrakról és a bizonytalanokról, akik éhesen és tétován várták az ügynököt, hogy rabszolgamunkára vigye őket Pennsylvania bányáiba... Róluk, a kitántorgókról, a hunkykról, akik az I. világháború előtt érkeztek Amerikába, szédölögve, tántorogva az idegen világban, ahol megtanultak élni, de mindvégig kívülállók maradtak. Róluk, a bujdosó magyarokról, akik tiszta tekintettel, de tántorgó lélekkel álltak az Újvilág földjén. A Fitos Dezső Társulat nekik állít emléket, megmutatva négy kivándorló legény sorsán keresztül a magyar paraszti exodust.