45. HOBO karácsony

Milyen furcsa! Kérték, hogy írjak valami beharangozót a 45. Hobo karácsony elé. Már az is mulatságos, hogy ennyi alkalommal ünnepelhettünk együtt közönségünkkel. Mit lehet még kitalálni, hogy az előadás újszerű és érdekes legyen?

Mi ünnepelni megyünk oda és Önök is ezért jönnek, így hát az együttlét a legfontosabb. Az, hogy ebben a rothadó, gyűlölködő, öldöklő világban a Szeretet Ünnepén még mindig összejöhetünk.

Ami a műsort illeti, annyit elárulhatok, hogy életem fő művét, a „Csipcsiripet” biztosan játszani fogjuk. A remekmű a szomszédék Cirpike nevű macskájáról szól. Engedjék meg, hogy már előzetesen is beavassam Önöket művészetem eme gyöngyszemének szövegébe.

Sétáltunk a kertben, megfogtam a kezedet,
Míg a szomszéd macskája már két hete éhezett.
Én bocsánatot kértem, mert megcsaltalak hétszer,
S míg csicsergett a veréb, én eljegyzést igértem.  

Csipcsirip, csipcsirip, dalolta a veréb
Csipcsirip, az élet nagyon szép.

De te nem hittél nekem, hát letérdeltem eléd,
Cirpike úgy nyávogott, hogy megrémült a veréb.
Nem múlt el a haragod, nekem is elegem lett,
Eközben a Cirpike megette a verebet.

Csipcsirip, csipcsirip, nem dalol a veréb,
Csipcsirip, az élet nem mindig szép!

Nincs több csók, se szerelem, se eljegyzés, se veréb,
Csak Cirpike vigyorog, mert finom volt az ebéd.  

Csipcsirip, csipcsirip, nem dalol a veréb,
Csipcsirip, az élet nem mindig szép!

Tisztelettel:
Hobo