Az elaődásról és a Maladypéről:

Egyfajta polgári környezetben életre kelteni Don Carlos történetét, színészeknek, dramaturgnak, tervezőnek és rendezőnek nem kisebb kihívást jelent, mint megvalósítani a „minimalista monumentalizmus” szokatlan műfaját. Figyelembe véve a különleges játszóhely adottságait, tervezett előadásaink az individuum és hatalom „intim”, emberi és mindennapi kapcsolatát szeretnék hangsúlyozni, a megszokottól eltérő színészi és rendezői megoldásokkal. A rendhagyó, kettős előadás mindkét drámában szereplő, közös alakja, Alba herceg, aki a kegyetlen, a változást nem tűrő, a hatalmat minden áron megkaparintani és megtartani szándékozó személyiségével mindkét főhős (Don Carlos) végzetét okozza.

F. Schiller: Don Carlos
Fordította: Vas István

Schiller Don Carlosa a patetikus-retorikus schilleri eszmedráma remekbe szabott példája. A történet az intrikáktól vezérelt és rideg, végtelenül szabályozott spanyol udvar hatalmi keretei között játszódik. A dráma középpontjában Don Carlos, a habozó-gyötrődő herceg áll, akit szinte szétszakít személyes kapcsolatainak beteljesületlensége. Drámai akció szempontjából, a leghangsúlyosabb szereplő –az európai humanitás szószólója - Posa márki. Ő irányítja és kapcsolja össze a dráma szerelmi és politikai szálát egységes indítékrendszerré. Bár Carlos és Posa elbuknak, ifjúkoruk „aranyálma” a szükségszerűség birodalmában nem valósulhat meg, a dráma szárnyaló dikcióval kifejeződő eszmei síkján a szabadság és a barátság nemes ideáljai diadalmaskodnak.